1. rész

– Á, értem – bólogatott az eladó. – Akkor talán ez a kollekció?Na, az már rögtön tetszett. A tolltartó henger alakú, behúzós, sima, kék színű farmer anyagból, és volt ugyanolyan, hozzá való iskolatáska, varrásokkal, cipzárral meg zsebekkel. Azt választottam.

– Szerintem is menő – értett egyet anyu. – De azért egy kalózos tollat is vehetnénk kulcstartóval.

Végül lett szolid, de menő kinézetű sulifelszerelésem meg Johnny Depp-es tollam kulcstartóval. Így már teljesen felkészültem a gimikezdésre. Egy rakás csomaggal értünk haza, és gondosan mindent megmutogattam apunak, aki próbált úgy csinálni, mintha érdekelné egy füzet vagy egy színes tollakból álló készlet, de megértem, hogy őt ez annyira nem dobja fel. Amíg anyu a konyhában vacsit csinált, felültem a konyhapult másik oldalára. Percekig némán figyeltem.

– Izgulsz a holnap miatt, ugye? – kérdezte, fel sem nézve.

– Kicsit – vallottam be őszintén.

– Nincs miért. Az iskola nagyon jó lesz, az osztálytársaid pedig szeretni fognak. Hidd el, sok új barátod lesz.

Na, igen. A szüleim félnek attól, hogy – ahogyan az általánosban sem voltak – nem nagyon lesznek barátaim, ami miatt majd sokat leszek egyedül és nyomi leszek. Apu szerint ez borzasztó lenne, saját elmondása szerint ő nyomi volt a gimiben, és nem is szívesen emlékszik vissza rá. Azt szeretné, ha én viszont szeretném a Szent Johannát, lennének barátaim meg társaságom, meg ilyesmi. Azért is tanácsolták a magánsulit, mert ott sokkal kevesebben vannak, a kis osztályközösségek összetartanak, és életre szóló barátságok köttetnek. Nem is tudom, nekem ez túl hihetetlennek tűnt, de hagytam magam rábeszélni.

– Az egész nyolcadik évfolyamban azzal csúfoltak, hogy magángimibe csak nyomik járnak – mondtam, mire anyu végre felnézett.

– Ez nem igaz! Apád is magángimnáziumba járt! – érvelt, mire mindketten átnéztünk a konyhapulton, a nappaliban ülő apu irányába. – Jó, ez nem volt jó példa – rázta meg a fejét anyu némi töprengés után. – A Szent Johanna kiváló gimnázium, jó hírű iskola, és biztos vagyok benne, hogy csupa kiváló, kedves és okos fiatalt vesznek fel. Mint téged – mosolygott anyu.

Nem is tudom. Mindenesetre kezdtem komolyan izgulni a másnap reggel miatt. A hülye gólyatáborban az új osztálytársaim már megismerkedtek, csak én leszek egyedül, aki teljesen idegen!Vacsorára apuhoz vendégek jöttek – egy üzlettársa és a felesége –, úgyhogy amikor megérkeztek, muszáj volt lemennem köszönni.

– Nocsak, Reni, megint mekkorát nőttél! – állt fel az asztaltól apu üzlettársa, és úgy nézett rám, mintha a legutóbbi találkozásunk óta – ami három hete volt – legalább kilencven centit nőttem volna.

A felesége is megállapította, hogy növök, mire anyuék is mondták, hogy bizonyára, és akkor ezzel mindenki elvolt egy darabig, én meg kicsit kellemetlenül éreztem magam, mert a magasságom nem egy olyan téma, ami olyan különösen érdekes lenne.

– Na, és holnaptól gimnazista vagy – vigyorgott apu üzlettársa.

– Igen – bólintottam zavart mosollyal. Komolyan, a felnőttek hülyék.

– Nagyon izgatott lehetsz – nézett kedvesen a felesége.

– Kicsit – bólogattam.

– A Szent Johanna kiváló gimnázium – erősködött apu üzlettársa.

– Szerintem Reni imádni fogja – tette hozzá a felesége. Igen, gimis lettem, szeretni is fogom, meg növök is. Csakúgy, mint mindenki más a korosztályomban.

– Ó, a gimi! – nézett maga elé apu üzlettársa elkalandozó tekintettel. – Azok az igazán szép évek! Az első buli, az első szerelem, az első intő…

– Ez így van – vette át a szót apu, miközben intett, hogy nyugodtan visszamehetek a szobámba, majd ő jópofizik helyettem.

A lépcsőn felfelé lépkedve még hallottam, hogy továbbra is én maradtam a téma.

– Renivel hihetetlen szerencsénk van! Talpraesett, okos lány, nem kell félteni – dicsért apu.

– Csak várd ki a végét. Amikor Tomi betöltötte a tizenhatot, húsz kilót fogytam. Az őrületbe kergetett… – mesélte a felesége.

– Nem hiszem, hogy Renátával bármi ilyen problémánk lenne. Nyugodt gyerek.

Becsuktam magam mögött a szobaajtóm, és értetlenül néztem körbe. Miért viselkedik mindenki úgy, mintha tizennégy évesnek lenni a világ legnehezebb dolga lenne? Én ebből semmit nem érzek, tökre felfújják a dolgokat. Hosszas hezitálás és kombinálás után sikerült kikészítenem a ruhámat, hogy ne holnap reggel kelljen toporzékolva hisztiznem. Egy farmert választottam fehér tornacipővel, fehér, kék csíkos galléros pólóval. Nem túl feltűnő, nem is túl unalmas. Egyébként tiszta ideg vagyok a holnapi nap miatt, első nap az új suliban, új osztálytársak, új tanárok. Jaj.

Sulifelszerelés vásárlás: 5/5.

Vacsora: 5/2 – anyu csirkéje fura ízű volt.

Holnap első nap a gimiben: 5/1 – jaj.

Apu üzlettársának idétlen kérdései: 5/2.

Rémképek arról, hogy eltanyázok a suli előtti lépcsőn, és mindenki kinevet: 5/1. L